Folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Legutóbb arról volt szó, hogy Isten az embert dicsőségre teremtette. Most pedig arról szólok, hogy Isten az embert uralkodásra teremtette.

Olv. 1Móz 1,26: uralkodjék… mind az egész földön… mindenféle állatokon.

Olv. Zsolt 8,5-10: Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.

A következőkről lesz szó: 1. Mit jelent az ember uralkodása? 2. Az ember uralkodása a földön. 3. Az ember uralkodása J. Kr.-al együtt.

1.) Mit jelent az ember uralkodása?

Semmiképpen nem azt jelenti, hogy az ember azt tesz, amit akar. Meg van írva, hogy Isten uralkodik. 2Móz 15,18: Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.

Zsolt 97,1: Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.

1Kor 10,26: Mert az Úré a föld és annak teljessége. Vagyis az Úré minden, ezért Ő az Ura mindennek.

Az embernek az Úrtól kapott hatalma és lehetősége az uralkodás. Az ember uralkodása az Úrnak alárendelt, az Ő megbízatásán alapuló uralom. Éppen ezért akkor uralkodik jól az ember a földi teremtett világon, ha elfogadja, hogy rajta az Úr uralkodik. Ha teljes egészében Isten akarata szerint jár el mindenben.

Ez az uralkodás azt jelenti, hogy az ember az Úr akarata szerinti jóra tanítja és jóra vezeti a rábízottakat. Védi a gonosztól, és attól, nehogy rossz útra tévedjen. Olyan, mint a szülő uralma a gyermeken: neveli, jóra oktatja, a javát keresi, védi a rossztól.

Az emberiség elbukott, és a Sátán uralma alá került. Azonban az Úr nem vonta vissza azt, hogy az embert tette úrrá az Ő keze munkáján. Hiszen a 8. zsoltárt jóval az ember bukása után íratta le Isten Szelleme. Még mindig az ember uralkodik a földön. Csakhogy a legtöbben nem Isten gondolata szerint, nem Istennek engedve, hanem a Sátánnak, aki emberölő, pusztító volt kezdettől fogva.

De a Sátán is csak az emberen keresztül uralkodhat. Csak az emberen keresztül gyilkol, robbant ki háborút, és pusztítja a teremtett világot. Az embernek adta Isten az uralmat a földön, amit a Sátán rabsága alatt rosszra fordít.

Az Úr persze így is uralkodik. A Sátán és a befolyása alá került ember sem tehet akármit. Csak azt, amit Isten megenged. Isten nehéz dolgokat is megenged az Ő céljának megfelelően. Mert Isten célja túlmutat azon, hogy az ember csupán a földi teremtettség fölött uralkodjon. Erről még szó lesz a mai igehirdetésben.

2.) Az ember uralkodása a földön

(1) Isten a teremtéskor a földet adta az embernek.

Azt olvastuk, hogy uralkodjék… mind az egész földön, Zsolt 115,1:6 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

A föld sokkal fontosabb attól, mint ahogyan ma a csillagászat és az űrkutatás beállítja. Figyeljük meg! Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A földet Isten Igéje nem egy porszemnek mutatja be a végtelen galaxisok közt, hanem nagyon fontos helynek. Olyan fontosnak, hogy ide tette az embert, az egyetlen teremtményét, akit a maga képére teremtett. Ide jött Isten Fia, és itt végezte el a megváltást és Isten megbékítését még a mennyeiekkel is. Olv. Kol 1,20.

Ha a mostani ég és föld elmúlik, Isten új eget és új földet is teremt!

(2) Isten most nem az egeket adta az embernek.

A bűnbe esett ember azonban, a Sátán befolyására a földet tönkre teszi, és arra készül, hogy majd az égbe, valami más égitestre költözik. De ez lehetetlen! A Sátán már a bűnesetkor ezt, a maga lázadását, nagyravágyást ültette bele az emberbe.

Ézs 14,13-14: Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

Az emberiség történetében végig látszik ez a sátáni nagyravágyás, az égbe törés.

Ez történt Bábel tornyának az építésekor is. 1Móz 11,4: És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. Isten azt akarta, hogy széledjenek el a földön, töltsék be azt, hiszen a földet adta az embernek. De ők ezzel ellentétben az égbe vágytak, hogy „szerezzünk magunknak nevet”. Ebből a szellemiségből táplálkozik a mai „űrkutatás” is. De most is úgy lesz, mint Bábel tornyánál. 1Móz 11,8: És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost, vagyis Bábel tornyát.

(3) A bukott ember rosszul uralkodik a rábízottakon.

* Az ember a földet pusztítja. Kongatják is a vészharangot, de amíg az emberiség döntő többsége a Sátán uralma alatt van, addig a hazugság atyjának pusztító akaratát viszi végbe. Gondoljunk a sok borzalmas háborúra és egyebekre is!

* Az ember nem uralkodik a teremtett dolgok fölött, hanem imádja. Pl. a pénzt, vagyont, hírnevet, egyes állatokat. Döbbenetes milyen kutyakultusz van!

* Az embert egyre kevésbé érdekli Isten teremtett világa. Helyette a maga alkotta „virtuális világban” él. Azzal, hogy az iskolákban betiltották az okos eszközöket, még nincs megoldva ez a kérdés.

(4) Vajon meghiúsult Isten terve az ember uralkodásával kapcsolatban?

Semmiképpen! Isten előre látta, hogy az ember elbukik. De eleve ott volt az Ő tervében, hogy Fia emberré lesz, és Ő Istennek minden célját, az emberre bízott uralmat is meg fogja valósítani. Legyőzi a Sátánt, kiszabadítja az embert a fogsága alól, és fel fogja állítani ezen a földön az ezeréves királyságot, ahol megvalósul az embernek Isten akarata szerinti uralma. Olv. Ézs 11,6-9: és egy kis gyermek őrzi azokat. …mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. Aztán a beszennyezett egek és föld helyett új eget és új földet teremt, ahol minden Isten akarata szerint lesz!

(5) Csak az újonnan született ember alkalmas az Isten szerinti uralkodásra.

A dicsőséggel és tisztességgel megkoronázott emberre mondja az Ige, hogy: Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél. A bűnnel elvesztette az ember ezt a koronát, Isten dicsőségét és tisztességét, amit csak az újonnan született ember kap meg Istentől, és csak az újonnan született ember alkalmas és képes az Úr akarata szerint uralkodni a földön.

(6) Mit jelent az uralkodás Isten gondolata szerint?

Jer 23,5: Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az Ige itt 3 dolgot említ, ami az Isten szerinti uralkodásnak a jellemzője: Bölcsesség, méltányosság és igazság (= igazságosság).

Zsid 1,8-9: Ámde a Fiúról [így szól]: A te királyi széked, óh, Isten örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája. Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annak okáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. Ez az Ige is az igazságot (= igazságosságot) emeli ki a hamissággal szemben. Erre csak az újonnan született hívő emberben élő J. Kr. alkalmas.

3.) Az ember uralkodása J. Kr.-al együtt

 (1) Uralkodás a földön az ezeréves királyságban.

Akkor maga J. Kr. lesz a király, de akkor is embereken keresztül uralkodik a földön. Pl. Ez 34,23-24: És állatok föléjük egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket, s ő lesz nekik pásztoruk. Én pedig, az Úr, leszek nekik Istenük, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttük.

Az Úr lesz Istenük, és Dávid fejedelem (= elöljáró, tisztségviselő). Az Úr uralkodása olyan, mint a pásztoré a nyáj fölött.

Az Úr Jézus azt mondta a 12 tanítványának, Máté 19,28b: amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét.

Az Úr így szól a hű szolgáihoz, Luk 19,17: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. Másiknak: öt városon.

A vértanúk. Jel 20,4b: és látám azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.

(2) A Gyülekezet elhívása nem a földi, hanem a mennyei uralkodásról szól.

Ef 1,22-23a: mindeneket vetett az Ő (J. Kr.) lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte a Gyülekezet fejévé, Mely az Ő teste, teljessége Ő neki.  J. Kr. a fej, a Gyülekezet az Ő teste. Isten mindent J. Kr. lába alá vetett, tehát a Gyülekezet alá is.

2Tim 2,12a: Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is.  Vele együtt uralkodunk.

1Kor 6,2a-3a: Nem tudjátok-e, hogy a szentek a világot ítélik meg? Nem tudjátok-e, hogy angyalokat fogunk ítélni? Nem Izrael 12 nemzetségét, hanem angyalokat.

(3) Az uralkodásnak feltételei vannak, arra fel kell készíteni minket.

A legfontosabb feltétele az alázat és az Úrnak való engedelmesség. Ezt tette J. Kr. is. Olv. Fil 2,5-11. Mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Ebből következik:

* Először magunkon kell uralkodni! Péld 16,32: Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg (várost hódít).

* A tűrés. Az előbb olv. 2Tim 2,12a: Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is.

* A szolgálat. Olv. Máté 20,25-28. az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

1Pét 5,3 a presbiterekről, elöljárókról: Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak. Előbb szolgálat, aztán uralom!

* Vállalni a szenvedést és gyalázatot. Olv. Zsid 12,1-3: keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Dávid is sokat tűrt és szenvedett, mielőtt király lett. Jel 3,21: Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.

Befejezés

Zsid 2,5-6: Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, amelyről szólunk. Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?

Micsoda méltóságot adott Isten az embernek, hogy bevonta az Ő uralkodásába! De ehhez szükséges, hogy a mi Urunkhoz hasonlóan alázattal engedelmeskedjünk Istennek, tűrjünk, szolgáljunk és szenvedjünk az Ő akarata szerint. Ámen.